Az első foszfor műtrágyát LIEBEG javaslatára csontlisztből állították elő 1840-ben. Ezt követően indult meg Angliában, Németországban és hazánkban (1890-ben) a szuperfoszfát gyártása. A csontliszt kevésnek bizonyult, mint nyersanyag ezért kutatást indítottak egyéb nyersanyagforrásokra. Ezután a figyelem a természetes előfordulású nyersfoszfátok felkutatására irányult. Ebben az időben alakult ki az a szokás, hogy a műtrágyák hatóanyagtartalmát egyaránt P2O5%-ban fejezik ki. Ez a jelölés a mai napig megmaradt, bár helytelen, ugyanis a műtrágyák nem tartalmaznak foszfor-pentoxidot.
A foszforműtrágya-gyártás célja, a nehezen oldható foszforvegyületek átalakítása vízben vagy gyenge savakban oldható vegyületekké. A nyersfoszfátok savas feltárással vagy hőkezeléssel alakíthatók át oldható foszfátokká.
Hatóanyag-tartalom:
– 20,5% P2O5 (foszfor)
– 18% S (kén).
Felhasználás:
A szuperfoszfát az egyik legáltalánosabban és legelterjedtebben használt foszfátműtrágya. Kémhatása savanyú, ezért használatát savanyú talajokon ajánlatos mérsékelni.
Tárolásával kapcsolatos tudnivalók:
Hőtől, fénytől és nedvességtől védett helyen.